Klíma

A 2000-es évek, valamit századunk gazdag volt az emberek életét és kényelmét szolgáló – mint például a klíma is – megjelenésében és ismertté válásában, amit a technológia hihetetlen fejlődésének betudhatóan a műszaki termékek terén érezhettünk meg elsősorban. Az egyik legérdekesebb és legismertebbé vált technikai berendezés azonban továbbra is a ”légkondi”, amellyel napjainkban valószínűleg bárhol találkozhatunk, akár a munkahelyekről, a közintézményekről, a szórakoztató vagy más intézményekről, és természetesen ide sorolhatjuk otthonunkat is.
A klíma az a szerkezet melyről talán minden embernek a kellemes klíma által kínált jó érzés jut az eszébe. Ennek dacára, hogy minek köszönhetjük a a kényelmet, vagyis, hogy tulajdonképpen hogyan is funkcionál egy ilyen szerkezet gép, már elég kevesen ismerik. A működés metódusát vizsgálva nem páratlan és vadonatúj dologra kell fókuszálni, hiszen jóval ezelőtt már napvilágot látott egy másik berendezés is ugyanezen működési elv alapján, nevezetesen a hűtőszekrény. A lényeg, hogy a meleg hőmérsékletű helyről elvonjuk a hőt és azt kivezetjük a külső környezetbe. Ez egy periodikusan ismétlődő körfolyamatnak köszönhetően válik valóra, mialatt a hűtő berendezésekben található folyadékot első lépésben elpárologtatja a légkondícionáló, e folyamatot követően a fejlődő nagyobb mennyiségű gőzt lecsapatja, azért, hogy újból visszanyerjük a kiindulásnál használt folyadékot. Ez a lépcső a klíma más más részeiben létre jövő nagyobb, illetve kisebb nyomás következményeként valósul meg. A halmaz állapot változás létrejötte pedig hőelvonással jár együtt, azaz, ezt a módszert alkalmazva könnyű szerrel hűthetünk, és a folyamat átfodításával akár fűthetünk is. A klíma szerkezetek 4 alapvető részből épülnek fel: a kompresszorból, ami komplett körfolyamatot lehetővé teszi, a párologtatóból, ahol a folyadék légneművé válása zajlik, a kondenzátorból, ahol az elpárolgott folyadék lecsapódása jön létre, és a fojtásból, más szakszerűbben adagolóból, amely a nagy nyomású kondenzátor és a kis nyomású párologtató között helyezkedik el, vagyis elválasztja őket.
A folyadékok hűtő tulajdonságát már ókori emberek is felismerték felhasználták, maga a klíma azonban csak az 1900-as évek elején látott napvilágot, de akkori terjedelmüknek és drágaságuknak betudhatóan kezdetben csupán a jelentős vállalatok engedhették meg maguknak a klimatizálást. Azóta természetesen nagy változások mentek végbe mind a méretét, mind az árát tekintve, és persze a technikai megoldások is óriási fejlődésen mentek és mennek keresztül napjainkig is, hiszen a klíma gyártó vállalatok törekszenek a jobbnál jobb klímákat légkondícionálókat kifejleszteni az egyre nagyobb igények kielégítésére.
Mára a vevők elsősorban az úgynevezett split klímát, azaz az osztott klímát kedvelik leginkább. Ez a technológia annyiban tér el a hagyományosabbnak mondható mobil klímáktól, hogy míg utóbbi esetében a klíma valamennyi része egy helyen, egy közös burkolat alatt helyezkedett el, addig a split klímáknál az berendezés különböző egységei megoszlanak egy külső, valamint egy belső egység között. Természetesen a mobil klímák használata esetén is biztosítani kell a meleg levegő kivezetését, amit legegyszerűbb megoldásként az ajtó, vagy ablak megnyitásával érhetünk el, komolyabb igények esetén viszont egy kivezető nyílás kialakítása elengedhetetlen. Split berendezések alkalmazásakor azonban erre nincs szükség, ráadásul nem csak helyet spórolhatunk meg velük, hanem a szerkezet környezetre gyakorolt zajterhelése is csak minimális, hiszen a zajos alkatrészek a falon kívül, a kültéri egységben találhatók.
A fejlesztések főbb célkitűzései az energiatakarékosság és a leginkább környezet barát és egészséges klíma megalkotása. Az energiatakarékosság szempontjából jelenleg a legjobb megoldásnak az úgynevezett inverteres klímák tűnnek, melyek elődeikkel szemben működés közben nem 100%-os energia felvétellel működnek, hanem csak annyival, amennyi a kívánt hőmérséklet fenntartásához szükséges. Az egészségügyi szempontokat tekintve a környezetbarát ötletek, illetve a káros anyagokat leginkább megkötő szűrők fejlesztése folyamatosan kutatás és tesztelés tárgyai, mivel ez olyan lényeges képesség, hogy a legnagyobb gyártóktól kezdve a dinamikusan bővülő kisebb márkák képviselőiig egyaránt rengetegen foglalkoznak a legoptimálisabb megoldás elérésén.